Az angol springer spániel egy közepes termetű, szimmetrikus felépítésű, kompakt, erős, aktív kutya, hosszú, dekoratív, ám jól gondozható szőrzettel. Az angol szárazföldi spánielek közül a leghosszabb lábú és a legtipikusabb megjelenésű. Nem lehet olyan, mint egy nagyra nőtt cocker – a cocker négyzetességével szemben a springer egy nagyon kicsit hosszabb, de összhatásában kompakt kell legyen. Felépítésében jól mutatja a kitartó munkára, vadászatra, futásra, ugrásra való képességet, jól szögellt első és hátsó végtagokkal, erős, minőségi csontozattal, kis tömött mancsokkal, mély mellkassal, jól ívelt bordákkal, erős ízületekkel. A csontozat erős, de nem lehet durva, nagyon fontos, hogy a springer összhatásában eleganciát és nemességet tükrözzön.

Feje, tekintete jellegzetes –a mandulavágású, barna szemek kedves, gyengéd, odaadó, intelligens és ragaszkodó természetéről árulkodnak. A szem közepesen nagy, mandula formájú, se nem kidülledő, se nem túl mélyen ülő, a kötőhártya nem látszódhat. Színe sötét mogyoróbarna – gyakori, ám nem kívánatos a világos szem, ami a máj szín génjével van összefüggésben, de a tekintet kedves kifejezéséből von le. A fej hangsúlyozottan nem cocker-fej, meglehetősen széles, kissé domború koponyával, vele egyensúlyban lévő arcorri résszel, amely kellően mély és széles, jól fejlett orrnyílásokkal. A két szem között a homlok hosszanti irányában egy fokozatosan csökkenő mélységű barázda fut hátra a nyakszirtcsont irányába. A nyakszirtcsont nem kifejezett.  Az arci rész a szemek alatti finoman rajzolt, ami hozzájárul a fej nemességéhez és minőségéhez. A túl széles, túl durva koponya, és a „túl sok ajak és lebernyeg” nem elegáns, míg a keskeny, túl finom koponya nem típusos.

A fül lebernyeges, jó hosszúságú és szélességű, fejhez simuló, a szem magasságában tűzött, hosszú szőrzettel szépen fedett. Az állkapocs erős, tökéletes, szabályos ollós harapással, amelynél a felső metszőfogsor köztes hézag fed át az alsón és a fogak merőlegesen állnak az állkapocsban. A nyak jó hosszúságú, erős és izmos, nem lebernyeges, kissé ívelt, a fej felé vékonyodik.A mellső lábak egyenesek és erősek, a vállak lejtősek és kellően dőltek.  A könyök jól a testhez simul. Erős, hajlékony első lábközép.  A test erős, „se nem túl hosszú, se nem túl rövid”. A hátvonal optimálisan egyenes és közel vízszintes. Mély és jól fejlett mellkas, jól ívelt bordák, izmos, erős, enyhén ívelt, jól kötött ágyék. A hátsó lábakon a csánk alacsony, a térd és a csánk mérsékelten szögellt. A comb széles, izmos, jól fejlett. A durva csánk nem kívánatos.

A mancsok feszesek, tömörek, kerekdedek, erős talppárnákkal („macskamancs”).

A farok alacsonyan tűzött, soha nem a hátvonal felett hordva. Jól zászlózott, eleven farokjátékkal. Régen csonkolták, Európában ez ma már nem megengedett, de az amerikai springereknek még ma is csonkolt a farka.

A mozgás különleges, nagyon sajátos és meghatározó fajtajelleg: könnyed, tértölelő ügetés, melynek során a mellső lábak vállból szabadon egyenesen előre lendülnek és egyúttal a mancsok könnyedén, szabadon, előre dobódnak, közben pedig a hátsó láb és a csánk mélyen a test alá lépve, egyvonalban az első lábakkal hajt előre. Ez a tipikus mozgás egy fontos megőrzendő érték, amelyet viszonylag kevés egyed mutat teljes tökéletességében. Gyakran a túl széles mellkas miatt nem tud a mellső végtag egyenesen előre lendülni. (A fajtára jellemző még, hogy lassú tempóban poroszkál – ezt a standard is megengedi, de kiállításon nem szeretik.)

A springer szőrzete zárt, egyenes, az időjárásnak ellenálló, de nem durva. Mérsékelten zászlós a fülön, az elülső- és hátulsó végtagokon és a testen. Színei: (máj)barna-fehér, fekete-fehér, vagy valamelyik ezek közül cservörös jegyekkel.

Marmagassága megközelítőleg 51 cm. (A szukák kicsit kisebbek, a kanok nagyobbak, de a standardban csak a középérték van megadva.)

Jelleme